Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára.

A tizenegyedik, utolsó meséjében Ciceró olyan fontos döntést hoz meg, ami az egész életére kihat.

YouTube videó:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 11.

Ciceró utolsó meséje

Ciceró két cickánylánnyal is találkozgatott mostanság. A fiatal és kissé éretlen Fehérhassal, valamint a harcias, titokzatoskodó Puhaszőrrel. Mindkettejüknek voltak jó és kevésbé jó tulajdonságaik is Ciceró szemében. Fehérhas nagyon lelkesedett a cickányfiúért, és végtelenül kedves volt, ám sokszor nem viselkedett felnőtt cickányként. Puhaszőr önálló és magabiztos lány volt, viszont nem mutatott egyértelmű érdeklődést Ciceró irányába.

A cickányfiú komoly dilemmával küzdött: melyik lányt válassza párjának? Kivel tudna komoly jövőt tervezni, és cickánygyerekeket vállalni?

Napok óta törpölt ezen. Ezzel kelt és ezzel feküdt. Még evés közben is mindig az járt a fejében, hogy melyikőjüket is válassza...

Mígnem egy éjjel, álmában Puhaszőr fekete bundájának illatát érezte az orrában. Lelki szemeivel látta, ahogy a harcias cickánylány vicsorogva védelmezi a közös utódaikat, és fiúkat megszégyenítő módon kiveszi a részét a vadászatból. Puhaszőr igazi harcostársnak tűnt álmában, egyenrangú félnek ebben a veszélyekkel teli világban.

Amikor felébredt, már tudta: Puhaszőrre vágyik, őneki szeretne udvarolni.

Ha már így döntött, először is szerette volna tisztázni a helyzetet Fehérhassal. Nem akarta tovább hitegetni a fiatal cickánylányt. A gilisztareggelije elfogyasztása után elment hát a fenyőfához, amelynek tövében Fehérhas lakott, és beszélt vele. Ciceró feszegve, de elmondta, hogy egy másik cickánylány tetszik neki, ezért a jövőben Fehérhassal csak barátok lehetnek. Azt is elmondta, hogy szerinte Fehérhas még nem elég érett hozzá. A fiatal lány nem fogadta túl jól ezeket a híreket: sírva mondta el, mennyire sajnálja Ciceró döntését. A cickányfiú elszomorodott amiatt, hogy ilyen csalódást okozott a lánynak, de tudta, helyesen cselekedett, amikor őszintén elmondta az érzéseit.

Ciceró kissé szégyenkezve, de végeredményben megkönnyebbülve távozott a fenyvesből. Annak azért örült, hogy legalább hamar túlesett ezen a nehéz beszélgetésen.

A következő útja Puhaszőrhöz vezetett, ugyanis mielőbb közölni szerette volna vele az érzéseit.

Ám amikor az elhagyott földikutya üreghez ért, amelybe Puhaszőr bevette magát, földbe gyökeredzett a lába a megdöbbentő látványtól. A földikutya üreget eltakarta egy hatalmas, kék piramis... egy sátor! A sátor mellett pedig ott foglalatoskodtak annak gazdái: egy szemüveges felnőtt ember, egy szőke kisfiú, és egy kicsi fekete tacskó kutya. A felnőtt férfi éppen egy tábortűz helyet alakított ki ásóval. A kisfiú ágakat hordott a közeli fák alól. A kutya izgatottan keresgélt a sátor körül, valószínűleg pont Puhaszőrt akarta kiszagolni és kiásni.

Ciceró először megijedt és megdermedt, de aztán az agyának képzeletbeli fogaskerekei lassan mozgásba lendültek.

A sátor pont a Puhaszőr lakhelyén volt, és lezárta a fő bejáratot. A tacskó a többi bejáratot tartotta szemmel. A cickánylány tehát be volt zárva a saját lakóhelyére, a föld alá. Ezzel még nem is lett volna olyan nagy a baj, de a cickányoknak természetükből fakadóan folyton enniük kellett, mert különben gyorsan elájultak és aztán kis idő múlva el is pusztultak. Mióta lehetett odalent Puhaszőr? Vajon volt ennivalója ott?

Ciceró elhatározta, hogy valamiképpen kihozza a cickánylányt a csapdából.

Megpróbált közelebb osonni a sátorhoz, mire a kutya a levegőbe szagolt, és azonnal elindult felé. Ciceró erre menekülőre fogta, majd biztonságos távolságba kerülve inkább más megoldáson kezdett el gondolkodni. Hogyan tudna közelebb jutni anélkül, hogy a kutya ne vegye észre? A levegőből? Nem jó, mert pont a föld alá kellene bejutnia... akkor hát hogyan?

– Megvan! - ugrott fel Ciceró. - Lapáttenyér és Éjfekete kell ide! Alagutat fogunk ásni a sátor alá!

A cickányfiú izgatottan szaladt el a két vakondlegényért. Hamar visszatért, immár harmadmagában. Fejenként öt-öt gilisztát ígért a két vakondnak, hogy segítsenek neki ebben a veszedelmes mentőakcióban. Lapáttenyérék először ugyan kicsit vonakodtak, de végül ráálltak a dologra. Mégiscsak közös volt az árokásó vállalkozásuk Ciceróval, már csak ezért is segítettek neki... meg persze az ízletes puhatestűekért is.

Miután a lehető legjobban megközelítették a sátrat, a két vakond gőzerővel ásni kezdett. Ciceró szemmel tartotta a felszínt, és irányította az ásást, hogy az alagút nyílegyenesen vezessen a célpontig. A munka órákig tartott. Közben a két ember, a felnőtt és a gyerek együtt gyűjtögetett, faragott, tüzet gyújtott, sütögetett, evett-ivott, jött-ment, és persze rengeteget beszélgetett egymással. A tacskó is részt vett a két ember szinte minden közös programjában, de fél szemmel azért mindig a környéket figyelte. Ösztönösen védte a tábort mindenféle betolakodóval szemben. Bealkonyodott, és be is esteledett, mire a földalatti alagút elérte a sátor alatti területet.

Az éppen elöl ásó Éjfekete csendesen jelezte hátrafelé, hogy egy cickányszagú járatba fúrtak bele. Ciceró ennek hallatára azonnal az élre tört, és átszaladt az újonnan felfedezett alagútba. A cickányfiú szíve a torkában dobogott, és nagyon izgult, hogy mi lehet Puhaszőrrel. Az orra után ment, arra futott, amerre legerősebben érezte a lány illatát.

A cickánylány álmosan nyújtózkodva fogadta Cicerót az egyik kamrában. Félig megrágott giliszták, csigák és bogarak hevertek körülötte.

– Ciceró, hát te meg...? – csodálkozott rá a cickányfiúra.

– Jaj, annyira aggódtam érted, Puhaszőr! – ölelte át Ciceró a másikat. – Már azt hittem, itt pusztulsz el a járatodban! Ástunk, ahogy csak tudtunk, hogy kimenthessünk!

Puhaszőr szeme nagyra kerekedett a csodálkozástól.

– Ástatok... hogy kimentsetek? Ez nagyon kedves tőletek... De én napokig elvagyok idelenn a felhalmozott tartalékaimból, azóval nem kellett volna annyira aggódni értem!

– Tudod – Ciceró zavartan kereste a szavakat –, ma reggel rájöttem, hogy te nagyon fontos vagy nekem. Amikor láttam, hogy az emberek pont a te lakóhelyed tetejére költöztek, kétségbe estem, hogy valami bajod esik, és sohasem mondhatom el neked az érzéseimet.

– Aranyos vagy, de hát nem is ismerjük egymást olyan régen! Alig tudunk egymásról néhány dolgot... - mondta Puhaszőr.

– Ami fontos, azt tudom rólad – szögezte le Ciceró. – Te vagy a legbátrabb és legkülönlegesebb cickány, akit ismerek. Kicselezted Györgyöt, a gyöngybaglyot, legyőzted Sanyit, a vízisiklót, és még most sem estél kétségbe, amikor egy sátornyi ember költözött a fejed felé. Jó az illatod, egyedi módon puha és fekete a bundád... szeretnélek jobban megismerni, és szeretnék udvarolni neked!

Még maga Ciceró is elámult a saját szavain. 

A cickánylány is eltátotta a száját. Hosszú ideig nem válaszolt semmit, csak hallgatott, és nézte az izgatottan várakozó Cicerót. Végül mosolyogva így szólt:

– Nem tudtam, hogy ennyire kedvelsz. Az, hogy alagutat is ástál a megmentésem érdekében... ez azért nem semmi. És az érzéseidet nyíltan kimondani is nagy bátorságot igényelhetett. Igazándiból Te is szimpatikus vagy nekem. Ám legyen... adjunk egy esélyt egymásnak, ismerkedjünk össze még jobban!

Ciceróval madarat lehetett volna fogatni. Boldogan ugrálta körül Puhaszőrt.

A két cickány ezútán az éjszaka után hónapokig ismerkedett egymással. Rengeteget beszélgettek, sokat sétáltak együtt, valamint rendszeresen közösen vadásztak és ettek. Saroltáékhoz is kettesben jártak el. Lassan barátság, majd szerelem szövődött kettejük között. Telt és múlt az idő. A szerelmesek néha kicsit összevesztek, de végül mindig kibékültek. A fák levelei lehullottak, hidegre fordult az idő. Puhaszőr télire átköltözött Ciceró üregeibe. És tavasszal, amikor a virágok nyílni és a fák lombosodni kezdtek, a két cickánynak kicsinyei születtek. A három pici, fekete-szürke foltos cickánykölyköt a büszke szülők Cucerónak, Szuszoginak, és Cickának nevezték el. Viszont a kicsi cickánygyerekek története – ahogy mondani szokás – már egy másik történet, Ciceró meséje ugyanis itt véget ér.

VÉGE