Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára.

A kilencedik mesében Cicerót megtámadja Sanyi, a vízisikló, és a cickányfiú szerelmi élete tovább bonyolódik.

YouTube verzió:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 9.

A másik cickánylány

Ciceró összeismerkedett Fehérhassal, a fiatal cickánylánnyal, ám érezte, hogy valami nem stimmel kettejük között. A cickányfiúnak tetszett Fehérhas illata, fehér hasfolttal ellátott bundája, és nagyon hízelgett neki a cickánylány jelentkezése a társkereső hirdetésére. Viszont beszélgetéseikből az bontakozott ki, hogy ő még nagyon gyerekesen gondolkodik a világ dolgairól, és nem is olyan önellátó vagy határozott, mint Ciceró. Úgy is mondhatnánk, hogy némileg álomvilágban élt. Kicsit olyan volt, mintha nem is lehetséges társaként, hanem lehetséges pótapukájaként látta volna a cickányfiút. Ciceró nem tudta, hogy ezek a furcsaságok vajon fognak-e változni a jövőben, vagy sem.

Mindenesetre a találkozásuk estéjén kellemesen elbeszélgettek, rengeteg gilisztát megettek, majd reggel Ciceró hazakísérte Fehérhast. Az út során Fehérhas többször megállt, fáradt és nyűgös volt, láthatóan nem volt a hosszú utakhoz szokva. 

Kiderült, hogy a réten túl, a nem is olyan távoli erdőcske egyik fenyőfájának tövében lakik a szüleivel és a bátyjával. Úgy váltak el, hogy megbeszélték: másnap este újra találkoznak, és akkor majd Ciceró jön el Fehérhasékhoz.

Ciceró elgondolkodva sétált hazafelé. Vajon Fehérhas lesz az igazi párja, akivel családot alapíthat? Vagy egy másik cickánylány lesz az? Egyáltalán jelentkezik még valaki a hirdetésre?

A cickányfiú, ha nagyon piszkosnak érezte magát, vagy csak szeretett volna elgondolkodni kicsit az élet dolgairól némi testmozgás közben, néha bevetette magát a mocsárba, és az ingoványban úszkált, amíg ki nem tisztult a bundája és a feje. Ezúttal is így tett. A langyos láp kellemesen simogatta a testét, és úszás közben néha egy-egy apró viziállatot is be tudott kapni. A teste tehát felfrissült, de Fehérhas kapcsán még mindig nem tudta, mit gondoljon. Már éppen kifelé tartott a vízből, amikor egy sötét árny váratlanul megmozdult mellette.

Sanyi, a vízísikló volt az. Sanyi jó nagyra nőtt, akkorára, hogy már egy cickányt is fel tudott falni. Az úszkáló Ciceró látványára megéhezett, és megpróbálta elcsípni a cickányfiút. Cicerót váratlanul érte a támadás. Ugyan a vízisikló harapását egy gyors oldalra lendüléssel el tudta kerülni, de a tekergőző testét már nem. A sikló rácsavarodott Ciceróra, és lehúzta a víz felszíne alá. A cickány kétségbeesetten küzdött, próbált kikerülni a szorításból, és harapni, de vészesen fogyott a levegője. Minden erejét bevetve annyit el tudott érni, hogy kievickélt a partig, de a szárazföldre már nem tudta kivonszolni magát a sikló súlya miatt. Úgy tűnt, hogy a mocsár és a rét határán, a víz és a szárazföld között félúton éri utól a vég Cicerót.

Hirtelen azonban Sanyi fájdalmasan felszisszent, és letekeredett a cickányról. Próbáld beúszni a vízbe, de a farka vége egy kisállat fogai között volt.

Egy csillogóan sötét szőrű, majdnem teljesen fekete cickánylány tépte-szaggatta a sikló farkát! A váratlan megmentő lány létére keményebb kötésűnek tűnt, mint Ciceró. Amikor Sanyi végül kereket oldott, a cickánylány cuppogva felfalta a sikló farkának leharapott legvégét.

Ciceró levegő után kapkodott, és remegő tagokkal vonszolta ki magát a szarazulatra. Teljesen összezavarodva nézett a megmentőjére. A cickánylány illata kellemes volt az orrának. Sötét bundája nagyon tömöttnek és puhának tűnt.

- Köszönöm, hogy megmentettél! - nyögte. - Ki vagy te? Az én nevem Cicceró. Te is a hirdetésemre jöttél?

- Én Puhaszőr vagyok, és nem tudok semmiféle hirdetésről - válaszolt a cickánylány, fogai közül a sikló pikkelyeit piszkálva. - Átutazóban vagyok a környéken. A régi lakóhelyemet, a téglakupacot el kellett hagynom egy György nevű gyöngybagoly miatt, aki soha nem hagyott nyugton, folyton el akart kapni. Épp erre keresgéltem valami új otthont magamnak, amikor láttam, hogy nem bírsz a siklóval, és gondoltam besegítek - kacsintott Puhaszőr Ciceróra.

- Ó... szóval te lakhelyet keresel magadnak? Esetleg lakhatnál nálam egy darabig. Itt van nem messze egy földkupac, abban van az üregem. Azért cserébe, hogy segítettél nekem, szívesen elszállásollak! - ajánlotta fel a cickányfiú.

Puhaszőr elgondolkodott, majd így szólt:

- Nem, köszönöm, megoldom magam a dolgot. Na vigyázz magadra, Ciceró! Még szerintem találkozunk!

Ezzel a cickánylány gyorsan továbbállt.

Ciceró pedig ott maradt a mocsárparton egyedül, vizesen, egy sor furcsa, nehezen megfogható érzéssel viaskodva. Örült, hogy túlélte Sanyi támadását. Felvillanyozta, hogy egy másik, talán még Fehérhasnál is csinosabb cickánylány is felbukkant a környéken. Viszont aggódott, hogy esetleg többé nem találkozik Puhaszőrrel, hiszen nem tudta, hol fog lakni, hol tudja majd megtalálni. Fehérhas kapcsán pedig még mindig bizonytalan volt - talán még bizonytalanabb, mint korábban.

Egy dologban biztos volt. A jövőben jobban meg akarta ismerni Puhaszőrt. Hogy aztán adódott-e erre lehetősége, az már egy másik történet...

 Felhasznált képek: saját rajzok (dr. Smiri Sándor)