Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára.

A tizedik mesében Ciceró megpróbál utánajárni annak, hogy ki hagyott egy ennivaló gilisztát a lakhelye előtt a számára.

YouTube videó:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 10.

A giliszta rejtélye

Reggel, amikor Ciceró felébredt, egy gilisztát talált a lakóhelyéül szolgáló üreg bejáratánál. A gilisztát valaki néhány pontos harapással mozgásképtelenné tette. A cickányfiú zavartan vakaródzott: ki hagyhatta neki itt ezt az ennivalót? Elgondolkodva megreggelizett a puhatestűből, és közben továbbra is a titokzatos jótevője személyén merengett.

Vajon Fehérhas volt az? A fiatal cickánylány lehet, hogy így akarta kifejezni a Ciceró iránt érzett érzelmeit? Valahogy nehezen tudta elképzelni a kissé esetlen Fehérhasról, hogy idehurcol neki egy gilisztát. Akkor netán Puhaszőr volt? A harcias cickánylány biztos meg tudta volna tenni, de vele nem volt alkalmuk mélyebben megismerni egymást, így Ciceró még abban sem volt biztos, hogy Puhaszőr egyáltalán kedveli-e őt. Esetleg Sarolta lehetett az, a sünilány, Ciceró hűséges barátja? Újabban ő nagyon elfoglalt volt a három csemetéjével. A cickányfiú kötve hitte, hogy a sünilánynak lett volna ideje efféle kedvességre.

Úgy döntött, hogy utánajár a giliszta rejtélyének. Fehérhassal aznap estére találkozót beszéltek meg, Puhaszőr lakóhelyét meg nem ismerte, így rövid latolgatás után Saroltánál kezdte meg az ügy felgöngyölítését.

Sarolta levélkupacában éppen mindenki otthon tartózkodott a süncsaládból. Rudi, Sirolta, és Böki, azaz a három süngyerek, meg Ottó, az apukájuk, és persze Sarolta, az anyuka is.

A süngyerekek éppen vidáman játszottak a tobozból készült jatékaikkal. Ciceró szélesen mosolyogva üdvözölte a kicsiket, Ottónak pedig kimérten, de tisztelettel köszönt. Saroltával meleg baráti ölelést váltottak, majd lelkesen beszélgetni kezdtek. Nyugodtan volt rá lehetőségük, mert a gyerekekre ezúttal Ottó figyelt.

Az azonnal kiderült, hogy nem Sarolta hagyta ott a gilisztát Ciceró kapujában. A cickányfiú elmesélte, hogy két cickánylánnyal is találkozott az elmúlt napokban: a kissé gyámoltalan Fehérhassal, és az igen határozott Puhaszőrrel. Sarolta örült, hogy rögtön két párjelölt is képbe került a barátja életében. Ciceró elmondta, hogy mit érez a két lánnyal kapcsolatban. Kitért arra is, hogy sajnos nem tud semmit Puhaszőr aktuális lakóhelyéről. Sarolta ennek kapcsán azt a tippet adta neki, hogy kérdezősködjön az énekes madaraknál, azok biztos látták a környéken felbukkanó, jellegzetesen sötét szőrű Puhaszőrt. Talán azt is meg tudják mondani, végül merre tartott és hol szállt meg. Ciceró jónak tartotta a javaslatot.

Miután átbeszélték a dolgaikat, a cickányfiú elköszönt a süncsaládtól, és elindult, hogy Puhaszőr felől kérdezősködjön a rigóknál és a verebeknél. Út közben gyorsan megebédelt egy kövér tücsköt és egy óvatlan imádkozó sáskat. A rigókkal nem járt szerencsével, ám egy csapat veréb tudott segíteni neki. A kismadarak elmesélték, hogy ma reggel beszélgettek egy fekete bundájú cickánnyal, aki azt mondta nekik, hogy visszamegy a korábbi lakóhelyére, a tanyán túli téglakupachoz elintézni valamit.

Ciceró gyomra összeszorult a hallottak hatására. Úgy vélte, hogy Puhaszőr végül nem talált magának lakhelyet a környéken, ezért visszament oda, ahonnan menekülnie kellett: György, a félelmetes gyöngybagoly felségterületére. Mi lesz, ha a bagoly felfalja? Ha soha nem tudnak újra találkozni? Annak ellenére, hogy csak rövid ideje ismerkedtek meg, és alig pár szót beszéltek egymással, Ciceró valamilyen titokzatos okból az élete egyik fontos szereplőjének érezte Puhaszőrt.

A cickányfiú elhatározta, hogy elmegy, felkutatja a téglarakást, megkeresi a cickánylányt és még egyszer felajánlja neki a lakóhelyét. Mielőtt elindult volna, megbízta az egyik verebet, hogy repüljön el a fenyveshez, és vigye hírül Fehérhasnak: ma este Ciceró nem tud elmenni a találkozójukra, de keresni fogja őt a napokban.

A cickányfiú gyors tempóban haladt, csak kétszer állt meg út közben. Egyszer azért, hogy megegyen egy nagy lótücsköt, egyszer pedig azért, hogy elbújjon Foltosképű, a zsákmány után kutató görény elől. Átkelt a réten és a mocsáron, megkerülte a tanyát, átbújt egy kerítés alatt, és estére sikerült elérnie azt a téglarakást, amit keresett.

Valaha egy emberi építmény állhatott ezen a helyen, de az idők folyamán összedőlt. Az egészségesebb téglákat valaki megtisztította és takaros tömbökbe halmozta, míg a használhatatlan darabok egy hatalmas, rendetlen kupacban voltak, amit gyomnövények nőttek be. A téglahalmok mellett elvadult gyümölcsfák álltak.

Ciceró a leszálló sötétségben ugyan nem látta, de úgy érezte, hogy György, a gyöngybagoly a gondozatlan szilva- és almafák ágai közül figyelheti a terepet. Elképzelte kísértetiesen fehér képét, és túlvilági tekintetét, majd a kép hatására nagyot nyelt félelmében. Nem csodálta, hogy Puhaszőr el akarta hagyni ezt a helyet...

Óvatosan lopakodva közeledett a két téglakupac irányába. Más, kifejezetten cickánynak való fedezék nem látszott a környéken, így biztosra vette, hogy a kettőből valamelyik alatt lakik Puhaszőr. De vajon melyik alatt? A rendezett, egész téglák, vagy a porladó romok alatt?

Ő maga a romos halmot választotta volna magának, így arra irányozta a lépteit. Óvatosan körülszaglászta a környékét, és érezte is rakta Puhaszőr illatát, bár csak halványan. Rövid keresgélés után rálelt egy cickány méretű üregre a kupac oldalán, ahová tüstént bemászott. Az üregben erősebb volt Puhaszőr szaga, de a cickánylány nem volt odabent. Az odú teljesen üres volt. Az biztosnak tűnt, hogy ez ez a lyuk volt a cickánylány lakhelye, de ő maga vajon merre lehetett?

Átlopakodott a rendezettebb téglarakáshoz. Azon nem érezte annyira Puhaszőr illatát. Ahogy körbejárta a téglákat, feltűnt neki, hogy a halom teteje felé hiányzik az egyik sorból néhány darab, egyfajta barlangot képezve. Épp azon töprengett, hogy alkalmas lehet-e az a magasan lévő üreg a cickánylány számára, amikor a lyukban hangtalanul megjelent egy szellemszerű arc, és rámeredt. Ciceró nagyot ugrott félelmében, aztán gyorsan menekülni kezdett. Felismerte, hogy György, a gyöngybagoly húzódott meg a rendezettebb téglarakásban. Az éjszakai ragadozó villámgyorsan röppent át a köztük lévő távolsagon. A romos kupacbeli búvóhely Ciceró számara túl messze volt, így jobb híján néhány közeli tégla közötti apró résbe préselte bele magát. A bagoly veszedelmes karmai benyúltak a résen, és majdnem elérték Ciceró farkát. A cickányfiú halálra váltan reszketett a lyukban, és igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. A rés belseje zárt volt, és alig fért el benne: ez zsákutca volt. A karmok újra és újra utánanyúltak, de szerencsére nem érték el. Patthelyzet alakult ki: György ugyan nem érte el Cicerót, viszont a cickányfiú csapdába esett.

A cickányfiú - jobb ötlete nem lévén - úgy döntött, hogy megszólítja a veszedelmes madarat.

- Szervusz György! Kérdezhetek valamit tőled?

A madár nem válaszolt. A bagoly karmai egy pillanatra megdermedtek, aztán újult erővel feszültek neki a résnek.

- Figyelj, nem érhetsz el idebent. Próbálkozhatsz, de én nem leszek ma a vacsorád. Nem akartalak megzavarni, csak kérdezni szeretnék egy dolgot tőled. Válaszolsz nekem? - kérdezte Ciceró, szándékai szerint nyugodt hangon.

- Te aztán egy igen szemtelen kis cickányfajzat vagy! - huhogta ingerülten György. - Na, ki vele, mit akarsz? 🐷

- Puhaszőr, a sötét szőrű cickány, aki itt lakik, merrefelé van? Ugye nem etted meg? - tette fel kérdéseit Ciceró.

- Nem ettem meg, mert eddig még mindig meglógott előlem. A napokban elköltözött innen. A nappali madarak szerint tegnap hordta el innen az utolsó cókmókját is. Jobb is, hogy eltűnt, mert nagyon a begyemben volt már a kis pimasz! Ti cickányok nagyon szemtelen bajkeverők vagytok... mind egy szálig!

Ciceró nagyon örült a híreknek.

- Köszönöm a választ! Ígérem, többet nem látsz a környéken! - mondta hálásan.

A bagoly nem válaszolt, csak felháborodottan összecsattintotta a kampós csőrét, és hatrébb húzódott.

A cickányfiú tapasztaltabb volt annál, hogy megkíséreljen azonnal elmenekülni. György még mindig odakint várt, lesben állva. Ciceró megpróbált kényelmesen elhelyezkedni a rendelkezésére álló szűk helyen, és várt. Tudta, hogy a bagoly éjjeli lény. Legkésőbb akkor, ha felkel a nap, a madár el fog vonulni. A várakozás során végül el is aludt. Mire felébredt, az éjjeli sötétnek nyoma sem volt. Tiszta volt a terep, hazamehetett.

Hazafelé menet már nem sietett annyira, többször megállt, hogy a gyomra korgását enyhítse. Csigákat és békákat falt fel. Evés közben folyamatosan gondolkodott. Az jó, hogy Puhaszőr életben van, és elköltözött György területéről, de vajon hol szállt meg pontosan? Hol lakik most?

Amikor visszatért a rétre, összefutott Lapáttenyérrel, a vakonddal, akivel közös árokásó vállalkozásuk volt.

- Szia! Na, megtaláltad, Ciceró? - kérdezte a vakond a cickánytól.

- Őőö... mit is? - értetlenkedett Ciceró.

- Hát a gilisztát, amit az üregedhez raktam! Tudod, nyulaknál végzett munkákból az elmaradás! Az utolsó részletet később fizették ki, és ez volt a te részed.

- Ja tényleg! - kapott észbe a cickányfiú. - Hogy erre nem gondoltam! Akkor te hagytad ott azt a gilisztát nekem. Megtaláltam, köszönöm! Mostanában teljesen szétszórt vagyok, el is felejtettem, hogy a nyulak még tartoztak nekünk.

- Semmi gond, az a lényeg, hogy helyére került minden - Lapáttenyér ezen a ponton bizalmasan közelebb húzódott Ciceróhoz. - Figyelj csak! Úgy hallottam, hogy mostanában párt keresel. Én láttam a környéken egy takaros cickánylányt. Jó sötét a bundája, majdnem olyan fekete, mint a miénk, a vakondoké. Egy régi földikutya üreget foglalt el a rét szélén. Majd szerintem keresd fel, mert a te eseteknek látszik!

Ciceró majdnem felugrott a levegőbe, ahogy rájött, hogy Lapáttenyér Puhaszőrről beszél.

- Ez nagyszerű hír, köszönöm! Mindenképpenf elkeresem azt a cickánylányt!