Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára.

Az nyolcadik mesében Ciceró párt szeretne találni magának, ezért felad egy társkereső hirdetést a környékbeli énekes madarak segítségével.

YouTube videó:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 8.

A cickánylány

Ciceró elmondta Saroltának, hogy családot szeretne. A cickányfiú egy csinos cickánylányra vágyott, akit szerethet, és akivel közösen cickánykölykeik lehetnének. A sünilány mosolyogva nézett a barátjára, és így szólt:

- Végre benőtt a fejed lágya, Ciceró! A családalapítás igazán szép elhatározás. És ismersz szemrevaló cickánylányokat a környéken?

- Még csúnyákat sem - vallotta be a cickányfiú csüggedten.

- No sebaj, ha nincsenek cickánylányok a közvetlen közeledben, még mindig feladhatsz egy társkereső hirdetést - mondta Sarolta.

- Társkereső hirdetés? Az meg micsoda?

- Beszélsz az olyan énekesmadarakkal, mint a verebek meg a sárgarigók, hogy ha járják a vidéket, és csivitelnek meg trilláznak, akkor csiviteljék és trillázzák már egy ideig a te üzenetedet. Olyasmi üzenetet lehetne velük elénekeltetni, mint például: "Ciceró, a délceg cickányfiú keresi szerető párját csinos cickánylány személyében a mocsár melletti földkupacnál". Vagy hasonló. Az énekesmadarak szépen elvinnék a hírt a környéken, és lehet, hogy valamelyik magányos cickánylány felkérés téged ennek hallatán. Aztán ha megtetszetek egymásnak, a többi már jön magától.

- Sarolta, mondtam már neked, hogy zseni vagy? Merthogy az vagy! - dicsérte meg a barátnőjét Ciceró.

- Ugyan... - szerénykedett a süni.

- Nagyon köszönöm a tanácsot, megyek és fel is adok egy hirdetést!

Ciceró így is tett. Beszélt egy sárgarigóval meg tucatnyi verébbel, sőt, még Szironkával, a szarkával is. Mindegyik madár megígérte, hogy segít neki, elviszik az üzenetet, amerre csak repülnek. A cickányfiú a madaraknak magvakat és rovarokat ígért fizetségül. Egyébként pontosan azt a hirdetést adta fel, amit Sarolta ajánlott neki.

Ciceró ezután nekiállt összegyűjteni a madaraknak ígért ennivalót. Egész nap hordta a különféle magokat és rovarokat egy kiszáradt tölgy üregébe. Előzetesen minden madárral megbeszélte, hogy pontosan melyik fa odvába fogja rakni az elemózsiát. Miután feltöltötte a raktárat, maga is evett néhány rovart, majd fáradtan hazament aludni.

A következő napok munkával teltek a cickányfiú számára. Lapáttenyérrel és Éjfeketével, a két vakondlegénnyel egy hatalmas nyúlüreget kellett kiásniuk. Óriási munka volt, négy napig tartott, de mesés fizetség, összesen ötven giliszta ütötte érte a markukat. A negyedik nap végén Ciceró alig bírta hazacipelni a részét, háromszor kellett fordulnia úgy, hogy még a fülén is giliszta lógott.

A nagy munka után a cickányfiú gyorsan elaludt. Az éjszaka közepén azonban furcsa, nyugtalanító hangra ébredt az ürege bejárata felől. Felkelt, és kiment a bejárathoz fülelni.

- Segítség! Valaki segítsen rajtam! - sivította egy vékony hang odakint az éjjeli sötétségben. Ciceró némi hezitálás után úgy döntött, hogy kimerészkedik és megnézi, hogy mi történik odakint.

Egy kiszáradt és kidőlt fatörzs alól jött a segélykiáltás. Barbara, az erdei fülesbagoly a fatörzsön ült, és annak az alját fürkészte. Nagy szeme csak úgy csillogott a holdfényben. Tudta, hogy prédája odalent van, de nem fért hozzá a karmaival.

Ciceró ugyan nem tudta kivenni, hogy mi rejtőzik a fatörzs alatt, ám az orra izgatottan járt. Kifinomult szaglása azt súgta neki, hogy egy fajtarsa, egy másik cickány került szorult helyzetbe. A segélykérés hangja alapján egy fiatal lány cickány lehetett ott.

A cickányfiú szíve nagyot dobbant a felismerésre: lehetséges, hogy egy cickánylány épp az ő hirdetésére érkezett, amikor Barbara megtámadta?

Ciceró elhatározta, hogy megmenti a bajba került ismeretlent. A dolog mikéntje azonban nem volt olyan egyszerű. A bagoly Ciceróra is nagy veszélyt jelenthetett, konkrét verekedésbe így felesleges lett volna belebonyolódni vele. A cickányfiúnak inkább el kellett terelnie egy rövid időre Barbara figyelmét, hogy a másik cickány addig el tudjon menekülni.

- De mégis hogyan tudnám elterelni a figyelmét? - gondolkodott magában Ciceró - Megvan! Saját magamat fogom csalinak használni!

A cickányfiú közelebb szaladt, és hangosan kiabálni kezdett:

- Barbara, ha cickányt akarsz enni, gyere és engem kapj el, én finomabb vagyok!

A bagoly felkapta a fejét. Elrúgta magát a fatörzstől, és hangtalan szárnycsapásokkal Ciceró felé repült. A cickányfiú azonnal sarkon fordult, és cicc-cakkban futva visszaszaladt az üregébe, amiben pillanatok alatt el is tűnt. Barbara karmai már csak a hűlt helyét ragadhatták meg a lakóüreg bejáratánál.

Ciceró nem állt meg, hanem az üreg egyik oldalsó bejáratán azonnal távozott is. A bosszús baglyot megkerülve a fatörzshöz lopakodott, és halkan előhívta az alá bújt másik kisállatot.

Egy nagyon fiatal, szinte még kölyök cickánylány reszketett a fa alatt. A sötétben nem sok mindent lehetett látni belőle, de az illata jó volt, és a hasa tájékán furcsa világosság látszódott.

- Gyere velem! Elcsaltam a baglyot, szabad az út!

A cickánylány bólintott. Kikémleltek, megállapították, hogy Barbara még mindig Ciceró földkupacánál keresgél, aztán gyorsan kiszaladtak. Nem egyből a cickányfiú lakóhelyéhez mentek, inkább belopakodtak a mocsárba. Félig az ingoványba merülve várták ki, hogy a bagoly elhagyja a környéket, és csak ezután vonultak át a földkupachoz.

Odabent, biztonságban és nyugalomban immár rendesen meg tudtak ismerkedni.

- Szervusz, én Ciceró vagyok! - mutatkozott be a cickányfiú.

Végignézett a tényleg igencsak fiatal cickánylányon, és megállapította, hogy a furcsa világosság a lány hasán egy fehér szőrfolt volt. Jól állt neki, szép dísze volt az egyébként szokványos, barnásszürke bundájának.

- Szia... Én Fehérhas vagyok... és szerintem pont téged kereslek - mutatkozott be a cickánylány kissé félszegen. - Ja, és köszönöm, hogy segítettél a bagollyal. Majdnem elkapott az a szárnyas veszedelem! Még most is reszketek, ha rágondolok.

- Ne aggódj, itt biztonságban vagy - nyugtatta meg Ciceró. - Tényleg engem kerestél?

- Igen, a hirdetésedre jöttem. Meg szeretnélek ismerni! - mosolyodott el Fehérhas.

Erre Ciceró is mosolyogni kezdett. Végre találkozott egy cickánylánnyal! A két cickány beszélgetése nehezen indult, mivel mindketten zavarban voltak, de végül úgy alakult, hogy egész éjjel beszélgettek, és hajnalra többé-kevésbé meg is ismerték egymást.

De hogy egymásba szerettek-e, és lettek-e cickánykölykeik... nos, az már egy másik történet!