Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára.

Az ötödik mesében Ciceró két alagútásó vakondbarátja között komoly vita alakul ki. Az elmérgesedett helyzetet a cickányfiúnak kell megoldania...

YouTube videó:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 5.

A nagy vita

Ciceró, Lapáttenyér és Éjfekete alagútásó vállalkozása egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a réten. Ciceró, a cickányfiú és a két vakondlegény jó csapatot alkottak, gyorsan és eredményesen dolgoztak. Mind több és több felkérést kaptak különféle üreglakó, de az ásás iránt nem igazán lelkesedő állattól. Dolgoztak pockoknak, nyulaknak, ürgéknek és sok más kisállatnak is. A sok megrendelésből szép fizetésük lett: rengeteg gilisztát kaptak, mindig tele tudták enni magukat, ráadásul az élelemraktáraik is dugig lettek.

Egy napon éppen Herold hörcsög szálláshelyén dolgoztak, amikor parázs vita pattant ki közöttük. Lapáttenyér fennhangon kiabálni kezdett Éjfeketével. Az éppen vízért induló Ciceró a hangoskodás hallatán visszafordult, hogy megtudja, mi történt közöttük.

- Hát ti meg miért kiabáltok?

- Jó, hogy jössz Ciceró - mondta Lapáttenyér -, mert talán majd te igazságot teszel köztünk. 

- De mi a baj? - kérdezte a cickányfiú.

- Az a baj, hogy Éjfekete nem dolgozik rendesen! - mutatott Lapáttenyér vádlón a másik vakondra. - Míg én kivájok öt testhossznyi alagutat, addig ő csak kettőt. És mégis ugyanannyi a fizetsége...

- Ezt kikérem magamnak! - háborodott fel Éjfekete. - Én igenis rendesen dolgozom, de az én oldalamon keményebb a föld, ezért lassabban haladok. Tegnap én ástam gyorsabban, és akkor nem panaszkodtál, te kakásorrú!

- Nem is vagyok kakásorrú! Vond vissza, vagy megharaplak! - fenyegetőzött Lapáttenyér.

- Azt próbáld csak meg, kakásorrú!

A vakondok csattogó fogakkal rontottak egymásnak.

- Állj! Hagyjátok abba! - Ugrott a veszekedők közé Ciceró.

- Na, te csak ne csitíts minket - fordult a cickány felé Éjfekete -, mert a te munkád aztán tényleg semmit sem ér! Amíg mi megcsináljuk a kemény melót, addig te csak szaladozol, és a végén mégis egyenlően osztozunk a gilisztákon. Hol itt az igazság?

Ciceró hirtelen nem tudott mit mondani erre a vádra. Csak zavartan tátogott, nem jött ki hang a torkán.

- Én így nem dolgozom tovább, elegem van! - szögezte le Éjfekete.

- Na, ebben az egyben egyetértünk - helyeselt Lapáttenyér. - Amíg nem rendezzük ezeket a dolgokat, addig én egy karomnyomot sem ásom. Sziasztok!

Mindkét vakondlegény faképnél hagyta Cicerót. A cickányfiú egy darabig csak döbbenten bámult maga elé. Amikor felocsúdott, megkereste Herold hörcsögöt, és sűrű elnézéskérések közepette kimentette a csapatát. Megígérte neki, hogy holnap visszatérnek, és befejezik a munkát.

Ezután fogta magát, és elindult a legjobb barátja, Sün Sarolta levélkupac-lakóhelye irányába. Rendszerint, amikor nehéz helyzetbe került, kikérte a sünilány véleményét. Sarolta általában tudott segíteni neki a bölcs meglátásaival.

Most azonban a sündisznó nem fogadta a barátját. Fájdalmas hangon kikiabált az avarkupacából, hogy:

- Most egyedül kell lennem, Ciceró! Kérlek hagyj magamra!

- De... szükségem lenne a tanacsodra...

- Sajnálom, de most egyszerűen nincs időm tanácsot adni neked! 

- Jól vagy, Sarolta? - aggodalmaskodott a cickány.

- Jól vagyok, de most menj el!

A sündisznó hajthatatlan volt. Ciceró nem tehetett mást, minthogy hazament. Nem tudta mire vélni Sarolta viselkedését, de muszáj volt napirendre térnie felette, és a saját gondjaival kellett foglalkoznia.

Amikor hazaért az üregébe, előásott egy elraktározott gilisztát, és azt rágcsálva kezdett gondolkodni a helyzete megoldásán. Ezúttal senkire sem számíthatott, egyedül kellett megoldania a saját problémáját.

- Mit tenne a helyemben Sarolta? - töprengett magában Ciceró. - Valószínűleg szétszedné a feladatot részeire, hogy meg tudja oldani kis lépésekben. Mi is a feladat? Megszüntetni a vitát a csapattagok között, hogy tovább folytatódhasson a munka. Miből pattant ki a vita? Abból, hogy nem mindenki ugyanannyit dolgozik, és mégis mindenki ugyanannyi gilisztát kap a végén. Ez így igazságtalan. De akkor mi az igazságos megoldás?

Ciceró egész éjjel agyalt ezen a kérdésen. Töprengett és evett. Evett és töprengett. Földgöröngyöket rakosgatott kicsiny kupacokba, ezekkel számolgatott. Néha elbóbiskolt, de rövid idő után felriadt. Tovább evett, gondolkozott, számolt... míg végül hajnalban rájött a megoldásra. Megrázta magát, felugrott, és elviharzott.

Először Lapáttenyeret kereste fel. Elmondta neki az elképzelését arról, hogy hogyan lehetne igazságosabbá tenni a munkát és a fizetséget.

Ciceró úgy gondolta, hogy nem vették eléggé figyelembe azt, hogy minden munka más, és emiatt alakultak ki az igazságtalanságok. Minden alagút esetén más a megrendelő állat elképzelése, más a föld keménysége, előfordulhat, hogy az egyik vakond aznap nem érzi jól magát, ezért csak kevesebbet tud dolgozni... Ciceró javaslata az volt, hogy minden munka előtt alaposan mérjék fel a területet, kérdezzék ki a megrendelőt, beszéljék meg a feladat megosztást, gondolják át, melyikük mennyi és milyen feladatot tud vállalni, és csak mindezek után vitassák meg, ki mennyi gilisztát kér a saját munkarészéért. Ezután összeadják a gilisztaigényeiket, és ezt az összesített fizetség igényt mondják majd a megrendelőnek. Így kicsit tovább tart majd a munkák előkészítése, de nem lesz utólagos vita abból, ha valahol keményebb a föld, vagy hogy éppen Ciceró nem ás, csak kisegíti az ásókat.

Lapáttenyér teljesen elégedett volt a felvetéssel. Ciceróval közösen átballagtak Éjfeketéhez, és vele is megosztották az új elképzelést. Ő is azonnal rábólintott a dologra. A két vakond ünnepélyesen kibékült egymással, kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól a korábbi sértések miatt. Ciceróval madarat lehetett volna fogatni, annyira örült. Hármasban mentek el Heroldhoz, hogy befejezzék a hörcsög lakójáratait. Hamar végeztek az egésszel, így délután már gilisztákkal a fogaik között távozhattak.

Hazafelé Ciceró elkanyarodott Sarolta levélkupaca felé, mert el akarta neki újságolni, hogyan sikerült megoldaniuk a vitájukat a vakondokkal. Ahogy közeledett a sünilány lakóhelyéhez, kicsit félni kezdett attól, hogy a barátja megint olyan furcsa lesz, mint az előző napon.

Felesleges volt az aggodalma. A sünilány ezúttal szívélyesen fogadta a cickányfiút. 

- Gyere csak beljebb, Ciceró! Itt vagyunk az avarkupac mélyén!

- Képzeld, Sarolta, tegnap este teljesen egyedül kigondoltam a megoldást egy... Várjunk csak! - hökkent meg a cickányfiú. - Mi az, hogy vagytok? Nem egyedül vagy?

Ciceró látni ugyan semmit sem látott az levélkupacban, de újfajta szagok csapták meg az érzékeny orrát. Halk nyüsszentéseket hallott, és puha, még meg sem keményedett tüskék érintését érezte meg.

- Sarolta, csak nem...?

- De igen, Ciceró. Anya lettem - mondta a sündisznó. - Szeretném neked bemutatni a három kicsi sünimet: Rudit, Siroltát, és Bökit! Tegnap este születtek.

Ciceró három apró, cuki sünbabát fedezett fel Sarolta mellett. A cickány meg sem tudott szólalni a meglepetéstől és az örömtől. Hát ezért nem volt ideje rá Saroltának tegnap!