Ciceró, a cickány címmel egy állatmese-sorozatot írtam 5-10 éves gyermekek számára. A negyedik mesében Ciceró üregét elmossa az eső, mire a cickányfiú úgy dönt, hogy megpróbálja újra kiásni a beomlott sárkupaccá vált lakóhelyét.

YouTube videó:

Szöveges verzió:

Ciceró, a cickány 4.

Ciceró és a nagy munka

Ciceró, a folyton éhes cickányfiú egy járatokkal teli üregrendszerben lakott. A mocsár szélétől nem messze, a réttől kicsit távolabb volt egy száraz földkupac, aminek az oldalán lyukak tátongtak - ez volt a cickányfiú otthona, és a lyukak voltak rajta a be- és kijáratok.

Történt egyszer, hogy nagy vihar csapott le a vidékre. Dörgött az ég, csapkodtak a villámok, és rengeteg eső lehullott. Olyan sok víz érte a környéket, hogy a mocsár tóvá változott, a rét mocsárrá, Ciceró száraz földkupaca pedig sáros földkupaccá. A cickányfiú rosszat sejtve hagyta el az egyre vizenyősebbé váló otthonát. A földkupac először átázott, majd lyukacsos lett, végül pedig eldeformálódott és összeroskadt. A cickány az esőben ázva nézte végig a lakóhelye pusztulását. A látványtól mélységes szomorúság költözött a szívébe.

- Ezt a lakhelyet még a nagyszüleim vájták ki, kiszolgálta az anyámat és az apámat is, erre tessék, most teljesen beomlott! - búsult.

Az eső hosszú ideig áztatta az elkeseredett cickányfiút és egykori otthonát. Leszállt az éj, aztán az éjszaka közepén elállt az eső, Ciceró pedig lakóhelye romjainak tövében álomba sírta magát.

Másnap reggel riasztó szuszogásra ébredt. Egy hatalmas, szőrös lény magasodott fölé, aminek agyarak lógtak ki a hosszú pofájából. A rémség húsos orra izgatottan szívta be a cickány ázott bundájának szagát.

- Hamm, bekaplak, kiskomám! - röffent Ciceróra Vitalíj, a vaddisznó.

A cickányfiút csak hihetetlen gyorsasága mentette meg a malac csámcsogó pofájától. Félreugrott az agyarak elől, és cikkcakkban rohanva elinalt a mocsár felé. Vitalíj csalódott röfögéssel vette tudomásul, hogy a reggelije meglógott előle.

Ciceró rájött, hogy egyszerűen nem maradhat fedél nélkül. Nem csak az eső miatt, de a ragadozók miatt sem. Ki kellett találnia, hogyan tehetné újra lakhatóvá az otthonát.

Miután a vaddisznó elhagyta a környéket, Ciceró óvatosan visszatért a földkupacához. Egy békacombot rágcsálva vizsgálgatta a romhalmazzá lett otthonát. Arra jutott, hogy csak akkor tud hozzákezdeni a helyreállításhoz, ha már megszáradt a földkupac. Ez legkorábban másnapra történhetett meg, persze csak akkor, ha nem esik újra. Mivel Vitalíj támadásából tanult, nem akart ismét a szabadban éjszakázni. Úgy döntött, hogy barátjánál, Sarolta süninél húzza meg magát éjszakara. Miután jól teleette magát kétéltűkkel, el is ment Sarolta levélkupacához, hogy segítséget kérjen tőle.

A süni elég morcos hangulatban volt, de azért befogadta egy éjszakára a barátját. Sarolta lakhelye egy bokor mélyén felhalmozott levélhalom volt, amelybe gyakorlatilag belefúrta magát, amíg aludt. Ugyanebbe a levélkupacba bújt be Ciceró is.

Sarolta furcsán nyűgösnek és idegesnek tűnt, egész éjjel fészkelődött. A tüskéivel többször meg is szúrta a cickányt. Ciceró így eléggé álmosan és gyűrötten ébredt másnap. Megköszönte a vendéglátást Saroltának, és egy gyors csigareggeli után nekiugrott a saját lakhelye felújításának.

Egész nap dolgozott, de alig másfél testhossznyi üreget sikerült kiásnia. Amikor este Sarolta meglátogatta, Ciceró csüggedten mutatta meg neki, hogy milyen lassan halad.

- Ne aggódj, Ciceró! - nyugtatta meg barátját a sündisznó. - Tudod, hogy kell megenni egy egész elefántot? Hát falatonként! Ha minden nap ennyit haladsz, néhány héten belül kész leszel.

- Hetek?! - szörnyedt el a cickány. - Nekem nincsenek heteim erre az ásásra! Amíg ások, nem tudok enni. Ennivaló nélkül pedig napok alatt teljesen el fogok gyengülni. Mit tegyek?

- Ha valami nem megy, ne félj beismerni, nem szégyen az. Kérj segítséget! Beszélj a két környékbeli vakonddal! Szerintem ők tudnak neked segíteni. Fogsz nekik pár gilisztát, és pikk-pakk kiássák neked a járatokat. Szebb lesz, mint új korában!

- Igazad van! - kiáltott fel a cickány. - Sarolta, neked mennyi eszed van!

Ciceró másnap reggel felkereste a két vakondot, akik naphosszat a rét puha földjét túrták. Az egyiket Lapáttenyérnek hívták, mert a mellső mancsai olyan hatalmasak voltak, a másiknak meg Éjfekete volt a neve, a különösen sötét színű bundája miatt. A cickányfiú kettőjüknek együtt összesen tíz gilisztát ígért fizetségül, ha segítenek neki újraásni az egykori járatait. A vakondok ráálltak az alkura, és még aznap délelőtt megkezdték a munkát. A cickányfiú irányította a munkálatokat, és folyamatosan hordta az enni- és innivalót a két vakondnak, hogy legyen erejük dolgozni. Így nagyon gyorsan haladt a munka.

Az egyik alkalommal, amikor Ciceró éppen elemózsiát hozott az alagútásóknak, ott találta az ürege bejáratánál Pedrót, a mezei pockot.

- Hát itt meg mi folyik? Min dolgoztok ennyire? - kíváncsiskodott Pedró.

- A múltkori vihar tönkretette a járataimat. A két vakond segít nekem helyreállítani az üreget. Miért kérded? - kérdezett vissza Ciceró.

A pocok így válaszolt:

- A mi üregünk is megsérült a sok esőtől. Ha végeztek, és vállaltok még ilyen földalatti munkákat, kérlek keressetek meg. Tudod, a rét szélén van az üregünk, a vadrózsabokor mellett. Nem lennénk hálátlanok...

- Átgondoljuk, Pedró, átgondoljuk - nyugtázta a cickányfiú a felkérést.

Az alagútásó állatok pár óra alatt elvégezték azt a munkát, ami Cicerónak egyedül hetekig tartott volna. A cickányfiú nagyon elégedett volt a felújított lakóhelyével. A végső bejáráskor többször is elmondta: "az üreg szebb lett, mint új korában". Az alagútrendszer átvétele után Ciceró átadta a vakondpárosnak a napközben általa összevadászott fizetséget, azaz a tíz gilisztát. Ezután elmondta Lapáttenyérnek és Éjfeketének, hogy immár a pocok is fel akarja bérelni a csapatot egy munkára.

Rövid beszélgetés után arra jutottak, hogy elvállalják a megbízást. Eltervezték, hogy két vakond végzi majd az érdemi munkát, a cickány pedig biztosítja a munkafeltételeket, azaz hordja az ellátmányt, és közvetít a két vakond között, hogy a megfelelő irányba ássanak.

Másnap fel is keresték Pedrót. Mint később kiderült, a pocok mellett sok más réti állatnak is kifejezetten nehezére esett az alagútásás, és inkább ízletes gilisztákat keresgéltek azért, hogy Ciceró és társai elintézzék helyettük a "piszkos munkát". 

Így esett, hogy a vihar, ami romba döntötte Ciceró lakóhelyét, nem csak bosszúságot és nagy munkát jelentett a cickány számára, de egy nagyszerű, gilisztákkal fizető új vállalkozás kezdetét is elhozta a kisállat életébe.