1.

— Felmondok — mondtam vigyorogva.

— Mi? Hogy?! – tátotta el a száját a főnököm. Láthatóan nem számított erre.

— Nem viccelek.

— Ez most komoly?

— Teljesen komoly. Csak örömömben mosolygok. Már hosszú évek óta erre a pillanatra várok.

— De miért? Valamivel elégedetlen vagy?

– Dehogy, te nagyszerű főnök vagy! De elértem végre az álmom, azaz a pénzügyi szabadságot. Nem dolgozom tovább, megélek a befektetéseimből. Gyakorlatilag nyugdíjba vonulok.

— Ez képtelenség! Hiszen még csak harmincöt éves vagy! Mi történt, megnyerted a lottót?

— Nem, dehogy! Pénzügyi tudatosság, takarékoskodás, szorgalmas munka, és jó befektetések segítségével az elmúlt tíz évben sikerült felhalmoznom egy nagyobbacska megtakarítást. Ennek a hozamaiból fogok élni a jövőben. Soha többé nem kell dolgoznom!

A főnököm csak hápogni tudott.

Széles mosollyal az arcomon leraktam az asztalára a felmondólevelemet, aztán sarkon fordultam, és elsétáltam.

Sohasem voltam még ilyen boldog, mint azon a napon. Az örömöm azonban nem tartott sokáig.

2.

Rengeteg áldozattal járt az a tíz év, amíg felhalmoztam a "nyugdíjalapomat". Egyszerre három állásom volt. A kiadásaimat a minimálisra szorítottam, csak akkor költöttem, ha nagyon muszáj volt, és mindenből a legolcsóbbat vettem. Mindenen spóroltam: az ételen, a szálláson, az utazáson és persze a szórakozáson is. A szociális életem lényegében a nullára redukálódott. Se a barátokra, se a szüleimre nem jutott időm, mindenkitől eltávolodtam. Egy igazi aszkéta lettem, sanyargattam magam az élet minden területén.

Iszonyú nehéz volt, de végül megérte, mert rengeteg pénzt tudtam félrerakni.

A megtakarításaimat is jól sikerült befektetnem. Takarékbetét, állampapír, részvények — minden pénzemet ezekbe helyeztem. Szépen jöttek be a kamatok és az osztalékok, a pénz pénzt fialt, és egyre nagyobb vagyonom lett. A modern technika is segített: az interneten megvolt minden szükséges tudás a jövedelmező befektetésekhez, és az összes pénzügyi tranzakciót le tudtam menedzselni egy egyszerű okostelefonnal.

Havonta 250 ezer forint volt az átlagos kiadásom. Az internetes cikkek alapján ezt 300-zal kellett megszoroznom, hogy kijöjjön az az összeg, ami már teljes anyagi biztonságot adhatott nekem. 

Ennek megfelelően 75 millió forintnyi befektetés volt a végső célom. Ez az összeg volt az én Szent Grálom, amit el akartam érni tűzön-vízen át. Végül sikerrel is jártam.

3.

Miután levéglegeltem mindhárom munkahelyemen, hazamentem a pici albérletembe, és végre kiengedtem a tíz éve bennem gyülemlő feszültséget. Egy napot végigaludtam, egy másik napot pedig idétlen telefonos játékokkal töltöttem. Lazítottam, olvastam, videókat néztem, élveztem a semmittevést. Regisztráltam egy társkereső oldalra: végre lehetett időm akár egy barátnőre is.

A "nyugdíjas életem" negyedik napján is éppen az okostelefonomat nyomkodtam, amikor beütött a crach. Megszokásból ránéztem a befektetéseimre, és döbbenten tapasztaltam, hogy minden pénzem köddé vált. Az állampapírjaim feltörésre kerültek, a takarékbetéteim meg lettek szüntetve, a részvényeim pedig el lettek adva. A virtuális pénztárcám üres volt.

Olyan volt, mint egy rémálom. Nem hittem a szememnek.

Ilyen egyszerűen nem történhet! 

Hiába csíptem meg magam, hiába léptem ki-be a programokba, a kijelzett értékek nem változtak. Lekérdeztem az előzményeket, és kiderült, hogy két nappal korábban pénzzé lett téve minden befektetett vagyonom, a befolyt összeg pedig azonnal átutalásra is került egy általam még sosem látott bankszámlaszámra. Az ominózus folyószámla a tranzakció után azonnal meg is lett szüntetve.

Forgott velem a szoba, és felfordult a gyomrom is. Fájdalom mart a hasamba és a mellkasomba. Hirtelen rosszul lettem, elhánytam magam. Amikor magamhoz tértem, azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán megőrültem... Kettős személyiségem lenne, ezért nem emlékszem arra, hogy elutaltam valakinek minden pénzem?

4.

Nem a fejemben volt a hiba. Utánaolvastam az interneten, és kiderült, hogy nem csak velem esett meg ilyesmi, mások is jártak már így. Az egyik játék, amit feltelepítettem a telefonomra, vírusos volt. A vírus segítségével hackerek vették át a telefonom felett az uralmat, lementették a belépési kódjaimat, és ellopták az összes pénzemet. Azért lettem egyik napról a másikra nincstelen, mert az okostelefonom volt a kulcs a vagyonomhoz, és egy buta játék miatt ez a kulcs rossz kezekbe került.

Ordítottam.

Dühöngtem.

Zokogtam.

Könyörögtem az égnek, hogy segítsen.

Hogy történhetett meg velem ez az igazságtalanság? Miért pont velem, aki olyan keményen dolgozott az elmúlt tíz évben? Annyi mindent feláldoztam azért a pénzért! A magánéletemet, a szabadidőmet, a vágyaimat, a szükségleteimet... és most minden odalett, egy szempillantás alatt. Elég volt egy apró hiba, és nincstelen lettem. Se munkám, se családom, se barátaim. Csak párezer forintnyi készpénzem maradt a pénztárcámban, semmi más.

Rettenetes fájdalmak gyötörtek, mind testben, mind lélekben. Úgy éreztem, mintha le akarnának szakadni a végtagjaim. Már nemcsak a hasam és a mellkasom fájt, hanem az ízületeim is. A látásom is elhomályosult. A fülem is sípolt. Fulladtam. Ez pánikroham lehet? Vagy esetleg infarktus?

Nem hívtam mentőt. Igazából nem is érdekelt, mi bajom van. Csak a pénzen agyaltam, és azon, hogyan lehetne az egészet visszacsinálni.

A rendőrségben nem reménykedhettem. A hackereket visszakövetni lehetetlennek tűnt. Utánakerestem a telefonomon, de a vírusos játékprogram már le is törlődött, és elérhetetlenné vált az applikációs áruházban. Minden nyom elveszett. Nem maradt más számomra, csak a kétségbeesés.

5.

Gyerekkoromban imádtam a "lapozgatós" játékkönyveket. Ezekben a könyvekben, ha nagy bajba keveredett a főhős, mindig a szerencse, azaz egy kockadobás döntötte el a történet folytatását.

Az az őrült ötletem támadt, hogy ha már ekkora hihetetlen balszerencse áldozata lettem, a továbbiakban egyszerűen rábízom magamat a sorsra. Döntsön az én életemben is a szerencse, tehát a kockadobás a "hogyan tovább"-ról. Hiszen ezek szerint a kemény munka úgysem ér semmit... Minden csak a szerencsén múlik.

Előkapartam egy tollat, egy cetlit, egy dobókockát meg egy bögrét.

Felírtam a papírra a lehetőségeimet, és megszámoztam őket.

1-2: Újrakezdés — újrakezdem a gyűjtögetést és az önsanyargatást, csak több pénzt fektetek ingatlanba és aranyba, amit nehezebb meghackelni. Tíz újabb nehéz év!

3-4: Átlagos élet — feladom az álmom, és úgy dolgozók tovább, mint egy átlagos ember: gyűjtögetek, de azért "élek" is, és majd hatvanöt éves koromban megyek nyugdíjba, ha addig lesz még olyan. Ja, és veszek lottót, hátha a balszerencse után egy hihetetlen mázli következik...

5-6: Halál — feladok mindent, megölöm magam itt és most.

Bedobtam a kockát a bögrébe, alaposan megráztam, majd szájával lefelé lecsaptam az asztalra.

Sokáig csak bámultam a lefordított bögrét. Közben ismét rettenetes rosszullét tört rám, szabályosan szét akartam szakadni belülről. Ám az egészségi állapotom ezen a ponton cseppet sem érdekelt. Azon gondolkoztam, hogy mitől félek a legjobban a három lehetőség közül, és melyik vonz a leginkább.

Arra jutottam, hogy az újrakezdéstől rettegek a legjobban. Az volt az a rossz, amit már ismertem. És igen... a halál tűnt a legegyszerűbb és leghívogatóbb megoldásnak.

6.

Amikor a bögréért nyúltam, hogy felfordítsam, éles fájdalom hasított a kezembe, és valami koppant mellettem a padlón. Lenéztem, és döbbenten láttam, hogy a kézfejem a padlón hever. Az ujjaim madárkarmokként görbültek önmagukba. Ránéztem a csuklómra, arra a csonkra, amin pár másodperccel korábban még a kezem volt. Vér nem folyt, csak száraz, összetöpörödött bőr volt a karom végén.

Az undor és a borzalom szökőárként borított el. Újra öklendeztem, ám ezúttal nem jött ki semmi a torkomon, csak száraz harákolás. A testem görcsbe rándult, előrebuktam az asztal lapjára, és hörögve küzdöttem az eszméletemért. A bögre lezuhant, és darabokra tört, a dobókocka pedig elgurult valahová a sarokba.

Minden erőmet összeszedve feltápászkodtam, és kínok között részketve-botladozva eltántorogtam a fürdőszobába, a tükörig. A lábam eltorzult, a csontjaim meghajlottak a saját súlyom alatt. Minden második lépésnél lepottyant valamilyen darabka a testemből. Levegőt sem kaptam, valahogy mégis sikerült eljutnom a fürdőszobába. Reszketve támaszkodtam rá a mosdókagylóra. A kézcsonkom megcsúszott a kagyló peremén, és lefejeltem a tükör alatti polcot.

Amikor visszakapaszkodtam, a tükörben nem magamat pillantottam meg: egy vadidegen múmia arca nézett rám. Az orrom és a fülem hiányzott. A hajam hófehér lett. A bőröm szárazzá és ráncossá vált. Az izmaim megereszkedtek. A szemem... a szemem szürke és élettelen volt, akár egy hulláé.

Egy undorító pukkanást hallottam, néhány szövetdarabka a tükörre fröccsent belőlem, aztán már nem láttam semmit.

Ahogy egyensúlyomat vesztve a fürdőszoba csempéjére zuhantam, az utolsó gondolatom a pénz volt: az a 75 millió forint, ami az életemet, a mindenemet jelentette.

A kép forrása: pixabay.com