Ez a történet egy újabb "személyre szabott horrortörténet": az Elszabadított történetek facebook csoportban kiírt felhívásomra az egyik tag azt adta meg, hogy a következő rövid horrornovellám legfőbb szereplője egy bohóc legyen, a sztori a sorozatgyilkosos szubzsánerbe tartozzon, és hogy szerepeljen benne egy kampó. Ez a mininovella lett a megadott szempontokból született végeredmény. A történet bő két óra alatt került megírásra.

YouTube videó:

Szöveges verzió:

dr. Smiri Sándor:

Utolsó éjjel a városban

Henry, az öreg bohóc fáradtan rogyott le az előadás után. A rossz lába már nagyon elmacskásodott, alig tudott járni. A héten már huszadjára adta elő a megszokott esős-kelős zsonglőrködős mutatványát. Keddtől szombatig, minden este kétszer. Örült, hogy végre vége, és pihenhet egy kicsit. Így, hatvankét évesen már nem szívből jövően mosolygott az előadásra látogató gyerekekre. Inkább csak munka volt ez, amit el kellett végezni. Egyébként sem a bohóc szerep állt a szívéhez legközelebb. Valaha késdobáló volt, csak épp történt egy baleset, ami miatt az egyik kolléganője majdnem meghalt... az eset után soha többé nem nyúlt a dobókéseihez.

Holnap reggel lebontják a cirkuszi sátrat, és továbbállnak majd a következő városba. A vándorcirkusz mókuskereke ekkor újrakezdődik: utazás, sátorállítás, előadások, majd újra táborbontás, és így tovább.

Henry túl öregnek érezte magát ehhez az egész cirkuszi bizniszhez. Nagyon várta az idei szezon végét, hogy a cirkusszal összeszedett pénzből csendesen végigtengődhesse a telet.

Ilyenkor, amikor végeztek egy-egy városban, az utolsó este, miután a nézők elmentek, a fiatal artisták, bűvészek, idomárok mindig buliztak, ittak, táncoltak a pódiumon, és utána pedig rendszerint bementek a városba mulatni. Az öreg bohóc már nem élt az efféle bolondságokkal. Általában ilyenkor csak felmarkolt egy sört a buliból, elcammogott a lakókocsijáig, és az italát kortyolgatva, az öreg discmanén Queent hallgatva csendesen elaludt.

A mai estére is ugyanezt tervezte. Ma különösen nyúzott volt, minden tagja fájt, és erősebben is sántított, mint szokott. Még a sminkjét sem volt kedve lemosni, csak a bohócorrát vette le, aztán felkapta a sörét, elköszönt az italozó fiataloktól, akik a sátor közepén gyülekeztek, és már indult is.

Mostanában nyugtalan volt az utolsó estéken, és nem is alaptalanul. Egy gyilkos követte a vándorcirkuszt, aki mindig az utolsó éjjel csapott le, néhány órával azután, amikor végeztek az adott városban az előadásokkal. Az előző három állomáshelyen az utolsó előadás éjjelén rendre meghalt egy-egy városi. Az áldozatokat valamiféle kampóval koncolta fel az elmebeteg gyilkos. A rendőrség már mindegyiküket kihallgatta a társulatból. Egyikük sem látott semmit. A társulat minden tagjának szilárd volt az alibije. A cirkuszosok közül senkinek sem esett baja, de mégis nyomasztó volt az a gondolat, hogy a halál valahogy a társulatuk nyomában jár. A sorozatgyilkos tevékenysége már a közönség hangulatára is rányomta a bélyegét: az emberek nem szívesen jöttek az "elátkozott" cirkusz előadásaira, és volt olyan helyszín, ahol a városvezetés kerek-perec elzavarta őket, mert veszélyesnek ítélte a jelenlétüket. Emiatt a szezon igencsak gyengének ígérkezett, a bevételek nem hozták a várt összegeket. Szóval a dolgok rosszul mentek, egyre rosszabbul.

Henry elsántikált az artistákkal közös lakókocsijáig, ledőlt az ágyára, benyomta az Innuendo-t a discmanjén, ivott egy korty sört, aztán Freddie Mercury első hangjaira már horkolt is.

Két órával később arra ébredt, hogy a húgyhólyagja majd' szétdurran. Ahogy felállt, és automatikusan megdörzsölte az arcát, csípni kezdte az elmázolt bohócfesték a szemét. Mivel a lakókocsiban el volt dugulva a wc, kibotorkált a szabad levegőre, hogy ott könnyítsen magán. Hosszan és élvezettel pisilt odakint a fűben a holdfényes égbolt alatt. Csendes nyári éjszaka volt. Mindenki bement a városba mulatni, a cirkuszi táborban így nem volt semmi mozgás.

Vagyis... az öreg bohóc mégis megpillantott egy mocorgó árnyékot a lakókocsik és karámok sziluettjei között. Egy jókora fekete alak volt az, ami nehézkesen haladt a sátor mögött.

Henry arra gyanakodott, hogy az egyik cirkuszi állat szökhetett ki a helyéről. Talán megint az az átkozott teve! Felhúzta a sliccét, és közelebb gyalogolt a mozgó valamihez.

Öt lépés után fájdalom mart a bokájába, és keresztülesett egy kemény tárgyon. A fűben egy vascövek bújt meg. Henry csendesen szitkozódva állapította meg, hogy az egyik póniló nappal pont ide volt kikötve legelni. Az állatot bevitték az idomárok, de a fémkarót, amihez ki volt pányvázva, persze kint felejtették. Egy dühös mozdulattal kirántotta földből a harminc centis vasdarabot, és azzal a kezében indult tovább a titokzatos árnyék felé.

A valami észrevette a közeledését. Először megdermedt, majd hirtelen felágaskodott. Hatalmas volt, legalább két méter magas, drabális alkatú. Első pillantásra egy gorillának tűnt... de az ő cirkuszuk nem foglalkozott majmokkal. A lény lábánál egy zsáknak tűnő árnyék hevert. Ahogy közelebb ért, Henry lassan felismerte, hogy Andyt, az Óriást látja, a cirkusz erős emberét. Andy tényleg irtózatos termetű fickó volt. A cirkusz előtt testépítéssel foglalkozott hivatásszerűen, kicsit fura is lett a viselkedése a sok táplálékkiegészítőtől és szteroidtól. A tekintete most sem volt egészen tiszta.

- Te meg mit maszekolsz itt, Andy?! - kiáltott az erős emberre Henry.

- Tűnj innen, tata! - mordult vissza a medvetermetű férfi.

Az öreg bohóc szeme a földön heverő, zsákzerű valamire tévedt. Megdöbbenve észlelte, hogy az az izé egy ernyedt női test. A sápadt holdfényben a test lucskosan csillogott. Henry azonnal tudta, hogy nagy baj van. Egyből megállt, sőt, hátrált is két lépést.

- Mit műveltél, te vadbarom?! Ki ez az ember?

Andy először nem válaszolt. Aztán zavartan ezt mondta:

- Tolvajt fogtam. Az állatok körül mászkált, lopni akart...

- És erre te egyből agyonütötted?

Henry továbbra is hátrált. A gondolatai közben gyorsan zakatoltak. Andy veszélyes: megőrült, és igen valószínű, hogy ő a kampós sorozatgyilkos! A tábor üres, mindenki hajnalig bulizik, a város meg túl messze van, tehát segítségben nem reménykedhet. Vissza kellett jutnia a lakókocsijához, hogy bezarkózhasson és telefonálhasson a rendőrségnek.

Andy hatalmas mancsában valami megvillant. Egy fémkampó volt az. Undorító cuppanással kirántotta a halott nő tarkójából a kampót, majd a magasba emelte, és állatiasan vicsorogva rohanni kezdett Henry irányába. Úgy robogott, akár egy megvadult gyorsvonat.

Henry egyből rájött, hogy esélye sincs a menekülésre. Ő öreg volt és sánta, míg Andy fiatal, sportos, és óriási léptekkel haladt felé. Ha valami csoda folytán mégis elérné a lakókocsiját, annak az ajtaja tuti nem állítaná meg ezt az őrjöngő óriást.

Az öreg bohóc megtorpant. A kezében még mindig ott volt a vascövek. Végigfuttatta az ujjait a karón. Határozottan volt hegye. A súlyát is próbálta felmérni. Ha nem is volt tökéletes, de azért hasonlónak tűnt... 

Henry, az egykori késdobáló felemelte a fémcöveket, várt egy pillanatig, hogy Óriás Andy tíz lépés távolságba érjen, majd egy íves mozdulattal eldobta a fémdarabot, egyenesen a támadója két szeme közé...